Balin sétálgatva felmerült bennem a gondolat: itt egy rakás, tálnak alkalmas kókuszdióhéj, ami olyan jól néz ki, hogy szerintem öröm lenne belőle az étkezés! A természet ajándéka, ráadásul minden porcikája tökéletesen alkalmas a konyhába! Akkor minek a sok porcelán, üveg és műanyag gyártása, amivel aztán nem tudok otthon mit kezdeni... ráadásul nem is bomlik le a természetben...
Ha még nem olvastad írásunkat arról, hogyan tudod megteremteni otthonodban a természetközeli, minimalista életmódot, amivel akár 30%-al növelheted hatékonyságod/kikapcsolódásod - és érdekel - akkor katt ide ↓
https://www.kokusztalak.hu/post/%C3%ADgy-teremtsd-meg-otthon-a-trópusi-esőerdők-érzését-3-egyszerű-tipp
Most képzeld el, ahogy a természet iránt érzett szeretetem és tiszteletem összeadódott a minimalista, természetközeli lakberendezés hobbimmal, ahogy ránéztem a tálakra. Hát, mint a megvilágosodás!
✅ műanyag helyett 100% természetes
✅ eldobható helyett örök életű
✅ törékeny helyett törésálló
✅ mosás után koszos és budi porcelán helyett ultrakönnyen tisztítható és természetességéből adódóan nap hatására szagtalanodó
✅ átlagos helyett izgalmas
✅ szürke használati cikk helyett egyedi mintázatú élvezeti cikk
Mégjobbat mondok. Évente kókuszdiók millióit használják fel az olajuk, vizük és húsuk miatt, és mivel ezekhez a héjra nincs szükség, így ezeket a héjakat (tálakat!) kidobják és elégetik! Mikor simán tovább lehetne hasznosítani!! Nem újrahasznosítani, ami energiafelhasználással jár, hanem tovább! Hát milyen értelmetlen dolog kidobni őket?!
Így adódott bennem a kérdés:
miért nincs minden konyhában kókusztál?
Jó, közben már rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert nem ismerik, ahogy én sem ismertem eddig. Hogy miért nem lehet kapni az összes létező bútoráruházban? Mert ez őjdonság! Persze ú-val írják, csak közben az őrültjó szó járt a fejemben, gondoltam így hagyom.
Miután első látásra teljesen beleszerettem, kicsit jobban utánanéztem, miért nincs minden polc kókusztállal tele. Az alábbiakra jutottam:
nem minden kókuszdióhéj alkalmas tálnak Ahhoz, hogy megálljon az asztalon, elég nagy legyen és elég vastag ahhoz, hogy ne repedjen szét bármitől, olyan kókuszdiókra van szükség, amiket sokáig hagynak érni a fán. Ez pedig a leginkább Vietnamban valósul meg, ugyanis ott a kókuszokat az olajuk miatt sokáig érlelik, ettől hidratált és naaagy lesz. Nemígy Balin, ahol viszonylag hamar leszedik, mert korábban több benne a víz, mint az olaj. Nekik pedig pont ez kell. Kókuszvíz.
ki tudja mivel kezelik Nos, sokszor faápolószerrel vagy gyantával. Nem feltétlenül gondolják, hogy enni fogsz belőle... Főként azért kezelik le, hogy fényes legyen - mondjuk nekem úgy kifejezetten nem tetszik. Dehát nem kell azt lekezelni köszönjük szépen, mi mattul kérnénk! Csak megsúgom, hogy ott van nekik rengeteg kókuszolaj, amit pont abból a kókuszból nyertek ki. Ha azzal kezelik, hidratált marad és fényes is lesz. Igaz, így a vásárlónak mindig újra kell kenni. Dehát az kb. 1 perc hetente és még jó elfoglaltság is!
magas az ára Pont a fentebb leírtak miatt. Ezek a kókuszfarmerbácsik és nénik gyakran az utca szélén elégetik ezeket a héjakat, így rendes, lehetőleg FairTrade fizetést illik adni nekik, hogy megérje inkább tovább foglalkozni vele, kiválogatni, megformázni, lepolírozni, olajozni és csomagolni. Aztán persze elég hosszú utat tesz meg Vietnamból a világ különböző pontjaira. Cserébe viszont elég egyszer megvenni, mert megfelelő ápolás mellett egy életen át kitarthat. Ha pedig véletlenül megrepedne, összetörve használhatod talajtakarásra fenyőkéreg helyett!
Tudom, a hosszú szállítás nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás, de szerintem az a hajó egy konténer kókusztállal kevesebbel is ugyanúgy járná az óceánokat, nem?
Ráadásul szerintem az a legjobb benne, hogy ha a lakást telepakolom kókusztállal (még palántázásra, kaspónak is ezt használom) akkor úgy nagyjából mindnekinek feltűnik és meg is kérdezik az emberek: hát ez meg mi? Kókuszdióból tál?
Aztán ha elmondom nekik ezt a sztorit, amit itt fent Te is olvastál, akkor tuti hogy az ő életük is egy fokkal természetesebb fordulatot vesz. A természetesség pedig jó. Nagyon jó érzés. Így ők hálásak nekem, hogy elmondtam, én hálás vagyok a kókusztálaknak, hogy bearanyozták az életem, ők meg hálásak a farmereknek, akik meg a természetnek, így a loop, a körforgás bezárul, és mindenki boldog!